Amikor dolgozók távoznak egy cégtől, sokszor felvetődik az alacsony fizetés kérdése. A munkavállalók többsége azonban 10-15 % ért nem vált, azt azonban mégsem mondhatják indoklásként, hogy mert “h… a főnök”, vagy mert “se kávé, se szendvics, se wc-papír”.  A bérkülönbséget okként látszik megerősíteni az is, hogy jellemzően azok a vállalatok, ahol a dolgozók munkakörülményeire jobban figyelnek, több bért is fizetnek.

Mielőtt valaki jelentkezik egy céghez, már előtte informálódik. Az Internetes közösségi portálokon nagyon jól látható mely munkaadóknál “öröm” dolgozni és hol nem. Aki nem informálódik, már az is rengeteg információt kap, még mielőtt belép egy gyárkapun.

Talán nem tudatosul, de nagyon nem mindegy milyen parkoló van a legjobb, a bejárathoz legközelebbi helyen. Amennyiben a cég vezetőié, ott bizony gondok vannak, de ahol a mozgáskorlátozottaké és a kismamáké, ott van némi esély arra, hogy a dolgozókat ember számba veszik.

Azt is elképzelhetjük, mennyire lehangoló volt, amikor egy autóipari beszállító több száz millió forintért üvegpalotát varázsolt az irodaházból, de nem volt pár millió forintja kicserélni az öltözőszekrényeket.

A fentiekből is látható, hogy a pénz nagyon nem minden, egy munkáltatót nem csak az alapján ítélnek meg, hogy mennyit fizet és akkor sem csak ez a döntő, ha valaki felmond, vagy éppen munkát keres. A munkáltatói arculat pedig magától is kialakul, de nem biztos, hogy úgy, ahogy szeretnénk.